Homero Manzi tangó-előadás

A Homero Manzi az egyik kedvencünk, különösen, ha Buenos Airesben jár az ember, és semmiképp sem szeretne kihagyni egy tangóestet. Minden benne van az egyösszegű árban: előétel, főétel, desszert, plusz italok (bor, sör, üdítők, víz), és még a fuvart is megszervezik. Adrianától hallottunk róla, egy helyi idegenvezetőtől, aki rendkívül segítőkész volt és rengeteg tippet adott. Ő foglalta le nekünk a műsort, és őszintén szólva az elejétől a végéig fantasztikussá tette az élményt. Teljesen megérte!

Az Esquina Homero Manzi egy olyan hely, ahol igazi, hamisítatlan tangóshow-t láthatsz, akár vacsorával, akár anélkül. Az előadások tele vannak lenyűgöző zenészekkel, énekesekkel és táncosokkal – tényleg abszolút élvonalbeli élmény. Ennél autentikusabb és régimódibb tangót aligha találni Buenos Airesben, úgyhogy ha a hagyományos stílust és a veleszületett szenvedélyt keresed, ez a tökéletes választás. A városba utazó barátaimnak mindig mondom, hogy ezt nem szabad kihagyni, ha látni akarják, miről is szól valójában a tangó.

Őszintén szólva eddig ez volt a kedvenc tangóestem – fantasztikus kiszolgálás, finom ételek, a helyszín lenyűgöző, maga a műsor pedig tele van tehetségekkel. Az énekesek hihetetlenek voltak (a hölgy egy igazi díva!), a jelmezek pedig nagyon menők. Egyszerűen imádtam az egész élményt.

Meg kell mondanom, a Homero Manziban töltött estém valami egészen különleges volt, és igazán hamisítatlan argentin élményt nyújtott. Csak úgy sétálgattam Buenos Airesben, amikor rábukkantam az Experience Tour Sarmiento irodájára, és végül egy olyan csomagot választottam, amelyben a fuvar is benne volt, így az egész teljesen stresszmentesen zajlott. A bejáratnál ellenőrizték a foglalásomat, és közvetlenül a bár mellett, elöl kaptam helyet, bekeretezett fotókkal és régi oklevelekkel teli falak között, ráadásul a bejárat előtt még egy argentin zászló is lobogott. Ha szeretnéd, vacsorával egybekötve is kérheted az előadást. Láthattam egy tapasztalt párost olyan klasszikus dalokat előadni, mint a „Por una Cabeza” és az „El Día Que Me Quieras” (mindkettő Carlos Gardel nagy kedvence), valamint három táncos párost, mindegyiket a maga egyedi stílusával és egyéniségével. Bár mindenki követte a koreográfiát, mindannyian vittek bele valami különlegeset. A felszolgálók mind beszélgettek velem – még a chilei borokról és az étlapon szereplő egyéb italokról is szót váltottunk, amelyek az otthonomra emlékeztettek. A végén a teljes társulat kijött elbúcsúzni, és miközben beállt a taxim, összefutottam a zenei vezetővel. Bár a hely épp zárt, elmondtam neki, mennyire szívesen maradtam volna még, noha én magam nem tudok tangózni. Úgy tűnt, őszintén örült a szavaimnak! Egyszerűen fantasztikus este volt, nagyszerű hangulattal és csodás zenével.

Egyszerűen nem jött át az élmény. A táncosok csak mechanikusan ledarálták a mozdulatokat, de hiányzott belőle valami, és nem igazán éreztem az összhangot a zenével (ráadásul nem is mindig mozogtak együtt). Korábban komoly szinten versenytáncoltam, és szerintem a lényeg az, hogy az ember valóban eggyé váljon a zenével, ne csak letudja a lépéseket.